Egy Veszprém megyei kis faluban látja meg a napvilágot, egyszerű paraszti sorban. Szinte az anyatejjel szívja magába a hagyomány tiszteletét: erős gyökereit élete végéig megtartja, azonban "koronája" merészen a csillagok közé nyúlik. Nagy László a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb "ötvös" művésze. Sokoldalú tehetség: grafikus, festő szeretne lenni, de végül - miután megjárta az Iparművészeti majd a Képzőművészeti Főiskolát - marad bölcsésznek. 23 éves, mikor végleg eldönti: költő lesz. Fia, András az eredeti útvonalon marad, grafikus lesz. Nagy László sokoldalúsága költészetén is nyomot hagy, hiszen verseiben felidéződik a múlt, mind a népi-, mind a műköltészet szintjén (Gondoljunk csak emlékidéző verseire, melyekben Balassitól József Attiláig felvonul a magyar irodalom "nagyja"!), ugyanakkor a pátoszteli, elkeseredett küzdelem a jóért, a századba szakadt, tartását nem ritkán elvesztő emberiségért már modern tartalommal telíti verseit.1925. július 17.-én született a "versben bujdosó", Nagy László. |