Vörösmarthy Mihály: Szabad sajtó
Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról, Beteg megzsibbadt gondolat! Kiálts föl érzés, mely nyögél Elfojtott, vérző szív alatt!
Oh jőjetek ki, láncra vert rabok, Lássátok a boldog dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger...
Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép.
Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűllyednek a pokolra, Az árbóc és vitorla Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat;
Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!
Arany János: Nemzetőr-dal
Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon édes babám csókja; Ne félj, babám, nem megyek világra: Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel; Zászló alá magam csaptam én fel: Szülőanyám, te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Nem is adtam a lelkemet bérbe; Négy garajcár úgyse sokat érne; Van nekem még öt-hat garajcárom... Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
Fölnyergelem szürke paripámat; Fegyveremre senki se tart számot, Senkié sem igaz keresményem: Azt vegye hát el valaki tőlem!
Olyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem: De a szabadságért, ha egy íznyi, Talpon állok mindhalálig víni. |