FSTBEMENT TERV
Egsz uton – hazafel – Azon gondolkodm: Miknt fogom szltani Rg nem ltott anym?
Mit mondok majd elszr is Kedvest, szpet neki? Midn, mely blcsm ringat, A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe szmtalan Szebbnl-szebb gondolat, Mig llni ltszk az id, Br a szekr szaladt.
S a kis szobba toppank... Rplt felm anym... S n csggtem ajkn... sztlanl... Mint a gymlcs a fn.
RESZKET A BOKOR, MERT...
Reszket a bokor, mert Madrka szllott r. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottl, Eszembe jutottl, Kicsiny kis lenyka, Te a nagy vilgnak Legnagyobb gymntja!
Teli van a Duna, Tn mg ki is szalad. Szivemben is alig Fr meg az indulat. Szeretsz, rzsaszlam? n ugyan szeretlek, Apd-anyd nlam Jobban nem szerethet.
Mikor egytt voltunk, Tudom, hogy szerettl. Akkor meleg nyr volt, Most tl van, hideg tl. Hogyha mr nem szeretsz, Az isten ldjon meg, De ha mg szeretsz, gy Ezerszer ldjon meg!
ANYM TYKJA
Ej mi a k! tykany, kend A szobban lakik itt bent? Lm, csak j az isten, jt d, Hogy flvitte a kend dolgt!
Itt szaladgl fl s al, Mg a ldra is flszll, Eszbe jut, kotkodkol, S nem verik ki a szobbol.
Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, Vlogat a kendermagban, A kiskirly sem l jobban.
Ezrt aztn, tykany, ht Jl megbecslje kend magt, Iparkodjk, ne legyen m Tojs szkben az anym. –
Morzsa kutynk, hegyezd fled, Hadd beszlek mostan veled, Rgi cseld vagy a hznl, Mindig emberl szolgltl,
Ezutn is j lgy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tykhusra, lj a tykkal bartsgba’... Anym egyetlen jszga. |