Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM

Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam és tehozzád hogyan szóltam, amikor még nem volt beszédem? Honnan tudtad mit kívánok? Megmutattam a kezemmel?	Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?
Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél, akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem?

Gazdag Erzsi: BIZTATÁS

Egy parányi ökörszem, mint az ujjbegyem, itt ni! Ilyen parányi, s máris szeretne felrepülni. Szeretne felrepülni, anyjával együtt szállva, galagonyabokorról a csipkebokorágra.	A csipkebokorágról a gilicetüskéig, a gilicetüskétől vissza, a fészekéig. Szárnyait próbálgatja, de nem jön meg a mersze. Jó anyja biztatgatja: "Nincs messze már a messze!"
Mutatja, szárnyát nyitva: "Így csináld, fiam, így ni!" Én is ekkora voltam, mikor kezdtem repülni.

Rákos Sándor: NAGYANYÓ

Nagyanyó fürge, mint a csík. Hajnalban kél, friss harmattal mosakszik.	Láttad-e már az ablaknál? Gyűszűjével a fényes tű föl-leszáll.	Gyűszűjével a fényes tű föl-leszáll, nagyanyó varr. Rámosolyog a selyemfonál.
Bizony fürge, mint egy kisleány: délelőtt főz, varrásba fog délután.	Vajon nagyanyó mit gondol, míg lábánál a cirmos alkony dorombol?	Fejet csóvál s a fonálra visszamosolyog: "Surranj, selyemfonalacskám, sok még a dolog!"